tanulási környezetek

Ha már az e-learningről szó esett, próbáljuk körüljárni, hogy mennyiben egyezik, illetve mennyiben tér el a hagyományostól. Az előző bejegyzés olyan szempontból mutatta be, az elektronikus tanulást, hogy milyen a tanuló és a tanár térbeli viszonya. Most azt nézzük meg, milyen a tanulási környezet. A hagyományos tanulási környezetet mindenki jól ismeri, azt gondolom. Van egy iskola, ahová járunk. Vannak tantermek, a tantermekben padok, ahol a tanulók ülnek, és van egy tábla, ami előtt a tanár áll. A tipikus frontális oktatási modell, minden figyelem a táblára és a tanárra összpontosul, ő a tudását átadja a tanulóknak. Kommunikáció ez is, és bár szinkron jellegű, alapvetően egyirányú. Természetesen vannak olyan esetek, amikor ez némiképp változik, a tanterem elrendezése és az oktatási módszerek is változóak lehetnek. Ezalatt nem feltétlenül a tanulók és a tanár elhelyezkedését értem, sokkal inkább az oktatási folyamatban való részvételt. Nem csak hagyományos, hanem elektronikus tanulási környezetről is beszélhetünk.



Elektronikus tanulási környezet

Az elektronikus tanulási környezet tulajdonképpen egy úgynevezett keretrendszer, amely általában szabványosított és az oktatáshoz szükséges minden feladat, tevékenység ellátására alkalmas. Szerkezetét tekintve hasonló a hagyományos oktatási rendszerhez. Általában áll oktatói, tanulói és adminisztratív elemekből, felületekből.

Oktatói felület

Az oktató felület alkalmas mindazon feladatok ellátására, melyek a tanári ismeretátadáshoz szükségesek. Lehetőség van a tananyag ismertetésére, feladatok kiadására és az elkészült feladatok ellenőrzésére, számonkérésre, a tanulókkal való kommunikációra.

Tanulói felület

A tanulók ezen a felületen keresztül kapják meg a tananyagot, illetve az ismeretek megszerzéséhez szükséges további forrásokat. Ezen a felületen keresztül készíthetik el és adhatják le feladataikat. Ezen a felületen keresztül zajlik a számonkérés és a kommunikáció a tanárral, valamint a tanulótársakkal egyaránt.

Adminisztratív felület

Ez a felület tulajdonképpen az oktatási folyamatban résztvevők, illetve tevékenységeik nyilvántartására szolgál. Hasonlóképpen működik, mint egy osztálynapló, vagy egy elektronikus tanulmányi rendszer. Tartalmazza a tanulók és a tanárok adatait, tartalmazza képzési adataikat, évfolyam, szak, tantárgyak, stb. Továbbá tartalmazza tanulmányi előmenetelüket is, mely tárgyakat teljesítették, milyen osztályzatokat szereztek, és így tovább.

Előző bejegyzésemre hivatkozva, ebben az esetben szinkron és aszinkron formában is történhet az oktatás. A tanuló sem helyhez, sem időhöz nem kötött, a kiadott feladatokat ott és akkor tekinti meg és végzi el, amikor neki alkalmas, ugyanakkor a kommunikációs csatornák segítségével szinkron kapcsolatban is lehet társaival vagy az oktatóval, illetve esetenként előre kitűzött időpontban mindenkinek lehetősége (pl. konzultáció) vagy kötelessége (pl. vizsga) csatlakozni a rendszerhez.

Virtuális tanulási környezet

Nem csak elektronikus, de virtuális tanulási környezetről is beszélhetünk. Ezek az előzőtől annyiban
különböznek, hogy virtuálisan lemodellezik a hagyományos oktatási környezetet, vagyis egy virtuális tanteremben foglalunk helyet. Azért egy virtuális tantermet nem feltétlenül úgy kell elképzelnünk, mint egy három dimenziós, animált teret, melyben látjuk a tanárt, és tanulótársainkat, illetve az őket helyettesítő 'avatárt'. Tulajdonképpen minden hagyományos oktatási környezetben lehetséges közlésformát valamilyen csatorna helyettesít. Az ismeretek közvetítése történhet szöveges formában, álló vagy mozgókép illetve hang segítségével. Az interaktivitás érdekében elsősorban dinamikus információközvetítésről van szó, a statikus információközlés csak háttéranyagként vagy kiegészítésként jelenik meg. A szinkron kommunikációt pedig videó  audio vagy azonnali szöveges üzenetküldés (chat) biztosítja.
 Ebben az esetben bár a folyamat résztvevői nem helyhez kötöttek, időhöz viszont mindenképpen, hiszen adott időpontban be kell lépniük a virtuális tanterembe, amennyiben szeretnének részt venni az oktatáson. Természetesen a szinkron tevékenységekhez általában itt is kapcsolódhatnak aszinkron jellegűek is.

Személyes tanulási környezetek

Röviden összefoglalva, az elektronikus tanulási környezetek általában több különböző csatornát használnak  információközvetítés (tartalommegosztás) és kommunikáció (visszajelzés) céljára. A közelmúlt, a jelen és a jövő felnövekvő generációi az intézményi rendszerű oktatáson kívül is számos ilyen jellegű csatornát használnak, nem csak szórakozás és kapcsolattartás céljából, de az ismeretszerzéshez, informális tanuláshoz is. Ez a tény eredményezte egy új fogalom, a személyes tanulási környezet megjelenését. Hogy mit is érthetünk ez alatt, arról egy következő bejegyzésben számolok be részletesebben.