2011. november 29., kedd

tanulási környezetek

Ha már az e-learningről szó esett, próbáljuk körüljárni, hogy mennyiben egyezik, illetve mennyiben tér el a hagyományostól. Az előző bejegyzés olyan szempontból mutatta be, az elektronikus tanulást, hogy milyen a tanuló és a tanár térbeli viszonya. Most azt nézzük meg, milyen a tanulási környezet. A hagyományos tanulási környezetet mindenki jól ismeri, azt gondolom. Van egy iskola, ahová járunk. Vannak tantermek, a tantermekben padok, ahol a tanulók ülnek, és van egy tábla, ami előtt a tanár áll. A tipikus frontális oktatási modell, minden figyelem a táblára és a tanárra összpontosul, ő a tudását átadja a tanulóknak. Kommunikáció ez is, és bár szinkron jellegű, alapvetően egyirányú. Természetesen vannak olyan esetek, amikor ez némiképp változik, a tanterem elrendezése és az oktatási módszerek is változóak lehetnek. Ezalatt nem feltétlenül a tanulók és a tanár elhelyezkedését értem, sokkal inkább az oktatási folyamatban való részvételt. Nem csak hagyományos, hanem elektronikus tanulási környezetről is beszélhetünk.

Elektronikus tanulási környezet

Az elektronikus tanulási környezet tulajdonképpen egy úgynevezett keretrendszer, amely általában szabványosított és az oktatáshoz szükséges minden feladat, tevékenység ellátására alkalmas. Szerkezetét tekintve hasonló a hagyományos oktatási rendszerhez. Általában áll oktatói, tanulói és adminisztratív elemekből, felületekből.

Oktatói felület

Az oktató felület alkalmas mindazon feladatok ellátására, melyek a tanári ismeretátadáshoz szükségesek. Lehetőség van a tananyag ismertetésére, feladatok kiadására és az elkészült feladatok ellenőrzésére, számonkérésre, a tanulókkal való kommunikációra.

Tanulói felület

A tanulók ezen a felületen keresztül kapják meg a tananyagot, illetve az ismeretek megszerzéséhez szükséges további forrásokat. Ezen a felületen keresztül készíthetik el és adhatják le feladataikat. Ezen a felületen keresztül zajlik a számonkérés és a kommunikáció a tanárral, valamint a tanulótársakkal egyaránt.

Adminisztratív felület

Ez a felület tulajdonképpen az oktatási folyamatban résztvevők, illetve tevékenységeik nyilvántartására szolgál. Hasonlóképpen működik, mint egy osztálynapló, vagy egy elektronikus tanulmányi rendszer. Tartalmazza a tanulók és a tanárok adatait, tartalmazza képzési adataikat, évfolyam, szak, tantárgyak, stb. Továbbá tartalmazza tanulmányi előmenetelüket is, mely tárgyakat teljesítették, milyen osztályzatokat szereztek, és így tovább.

Előző bejegyzésemre hivatkozva, ebben az esetben szinkron és aszinkron formában is történhet az oktatás. A tanuló sem helyhez, sem időhöz nem kötött, a kiadott feladatokat ott és akkor tekinti meg és végzi el, amikor neki alkalmas, ugyanakkor a kommunikációs csatornák segítségével szinkron kapcsolatban is lehet társaival vagy az oktatóval, illetve esetenként előre kitűzött időpontban mindenkinek lehetősége (pl. konzultáció) vagy kötelessége (pl. vizsga) csatlakozni a rendszerhez.

Virtuális tanulási környezet

Nem csak elektronikus, de virtuális tanulási környezetről is beszélhetünk. Ezek az előzőtől annyiban
különböznek, hogy virtuálisan lemodellezik a hagyományos oktatási környezetet, vagyis egy virtuális tanteremben foglalunk helyet. Azért egy virtuális tantermet nem feltétlenül úgy kell elképzelnünk, mint egy három dimenziós, animált teret, melyben látjuk a tanárt, és tanulótársainkat, illetve az őket helyettesítő 'avatárt'. Tulajdonképpen minden hagyományos oktatási környezetben lehetséges közlésformát valamilyen csatorna helyettesít. Az ismeretek közvetítése történhet szöveges formában, álló vagy mozgókép illetve hang segítségével. Az interaktivitás érdekében elsősorban dinamikus információközvetítésről van szó, a statikus információközlés csak háttéranyagként vagy kiegészítésként jelenik meg. A szinkron kommunikációt pedig videó  audio vagy azonnali szöveges üzenetküldés (chat) biztosítja.
 Ebben az esetben bár a folyamat résztvevői nem helyhez kötöttek, időhöz viszont mindenképpen, hiszen adott időpontban be kell lépniük a virtuális tanterembe, amennyiben szeretnének részt venni az oktatáson. Természetesen a szinkron tevékenységekhez általában itt is kapcsolódhatnak aszinkron jellegűek is.

Személyes tanulási környezetek

Röviden összefoglalva, az elektronikus tanulási környezetek általában több különböző csatornát használnak  információközvetítés (tartalommegosztás) és kommunikáció (visszajelzés) céljára. A közelmúlt, a jelen és a jövő felnövekvő generációi az intézményi rendszerű oktatáson kívül is számos ilyen jellegű csatornát használnak, nem csak szórakozás és kapcsolattartás céljából, de az ismeretszerzéshez, informális tanuláshoz is. Ez a tény eredményezte egy új fogalom, a személyes tanulási környezet megjelenését. Hogy mit is érthetünk ez alatt, arról egy következő bejegyzésben számolok be részletesebben.

2011. május 6., péntek

az e-learning-ről

Az e-learning előzményének tekinthetjük a távoktatást, melynek létrejöttét a tömegoktatás és az oktatás költségeinek csökkentése indokolta. Kezdeti formájának tekinthető a számítógéppel segített tanulás, mely során az oktatóanyagot valamilyen digitális adathordozón rögzítik és juttatják el a tanulóhoz. A tanárnak és tanulónak semmilyen kapcsolata nincs egymással, ilyenformán ez az oktatásnak statikus, szervezetlen formáját jelenti. A következő lépést az internet vagy web alapú tanulás  jelenti, mely egyrészt a számítógéppel segített tanulás szervezett formáját jelenti, másrészt a hagyományos értelemben vett távoktatás elektronikus formájának tekinthető, bár a tanuló továbbra sem kerül kontaktusba az oktatóval. Mai értelemben véve az e-learning a hagyományos távoktatás, vala mint a számítógéppel illetve internettel támogatott tanulás ötvözését jelenti.


Fontos hangsúlyozni, ami az elnevezésekből is egyértelműen látszik, a hangsúly az oktatásról a tanulásra, az oktatóról a tanulóra helyeződik át. A tanulási folyamatban egyre nagyobb önállóságot kap a tanuló. Az önállósággal a tanuló nagyobb felelőssége is együtt jár, illetve sokkal nagyobb aktivitást feltételez ez a tevékenység. A tanulói önállóság és aktivitás pedig előrevetít még valamit. A hagyományos, formális oktatás mellett egyre nagyobb szerepet kap az informális tanulás is. De erről később.

Az e-learning tevékenységek megközelítésének egy módja a tanuló és a tanár közötti tér- és időbeli kapcsolatok milyensége:

Szinkron e-learning:

Ugyanott, ugyanakkor

  • Tanulók és tanár térben és időben egy helyen. A hagyományos, jelenléti oktatáshoz nagyban hasonlító megoldás során az oktatás helyszíne továbbra is a tanterem, csak a tanulás eszközei (és szerencsés esetben módszerei) különböznek. Elméletben minden elektronikus eszköz segítségével lebonyolított, vagy a számítógéptermekben tartott órát tekinthetnénk ilyen megoldásnak, de önagában az eszközök jelenléte és órai alkalmazása még nem tekinthető e-learningnek.

Ugyanakkor

  • Tanulók térben és időben egy helyen, tanár egy időben de nem azonos térben van jelen. Az elektronikus tanítás egyik megvalósítási lehetősége lehet, hogy a tanár személyesen ugyan nem tud jelen lenni, de valamilyen közvetítő eszköz segítségével mégis ő tartja az órát. Természetesen nem elegendő az oktató képét, hangját közvetíteni, a tanulói visszajelzés lehetőségét is biztosítani kell. Adott helyzetekben helyettesítheti a hagyományos vagy az elektronikus oktatást, de kizárólagos alkalmazását nem tartom célravezetőnek.

Ugyanakkor, Máshol

  • Tanulók és tanár egy időben, de térben különböző helyen vannak jelen. Ez a megoldás már jelentősen eltér az oktatásról kialakított képünktől. A tanulók és a tanár egymástól tulajdonképpen bármilyen fizikai távolságban lehetnek, legyen ez az iskola, vagy éppen az otthonuk. Közöttük a kapcsolatot valamilyen közös elektronikus felület biztosítja, mely lehetőséget biztosít akár az egyéni akár a csoportos munkára, a tanári utasítások, vélemények értékelések közvetítésére és a tanulók visszajelzésére egyaránt. Ezt a közeget nevezik virtuális tanteremnek, a képzési formát pedig élő e-learningnek.

Aszinkron e-learning:

Máshol, Máskor

A tanulók és a tanár időben és térben egyaránt egymástól függetlenül végzik tevékenységüket. A kapcsolattartást, feladatmegoldást, értékelést és a tanulók reakcióit egy elektronikus közeg biztosítja, így annak ellenére, hogy egymással talán soha nem találkoznak, akár folyamatos, napi kapcsolatban lehetnek. Az oktató követheti a tanulók tevékenységét, folyamatában értékelheti, javasolhat módosításokat, adhat újabb feladatokat, a tanuló pedig bármikor fordulhat akár társaihoz akár oktatójához, még ha nem is kaphat azonnali választ kérdésére.
Az e-learninget kevésbé ismerők a fogalom hallatán elsősorban annak aszinkron formájára asszociálnak. Tény, hogy ez a megvalósítás különbözik a leginkább a hagyományosnak tekintett oktatástól, így ezt éri a legtöbb kritika is, a tanár-diák, diák-diák kapcsolatok kialakulásának hiánya miatt, mely az oktatásnak egy fontos és eredményességét leginkább befolyásoló tényezője. Nyilvánvalóan ilyen megjelenési formával is találkozhatunk, a valóságban legtöbbször a szinkron és aszinkron e-learning vegyes megvalósításával találkozhatunk. Ez azt jelenti, hogy a tanulók a képzési idő nagyobb részében önállóan, térben és részben időben is egymástól függetlenül, de folyamatos felügyelet mellett tevékenykednek, de időről időre személyesen is találkoznak csoporttársaikkal és oktatóikkal is. Természetesen a személyes találkozások kisebb aránya szintén csökkentheti a személyes kapcsolatok kialakításának az eredményességét. Hasonló hatással lehet a tanulás eredményességére is, mivel a tanulók a rendszeresség és a személyes felügyelet hiánya miatt hajlamosak elhanyagolni tanulmányaikat. Én mindenesetre azt gondolom, a tananyag kisebb egységeihez adott feladatok, ellenőrző kérdések, melyek a továbbhaladás feltételei lesznek, biztosíthatják a tanulók folyamatos tevékenységét. És valljuk be őszintén, hallgatóink többsége a jelenlegi oktatási környezetben is leginkább a vizsgaidőszakban koncentrál tanulmányaira.

Az e-learning szinkron formáit online, míg aszinkron formáit offline e-learningnek is nevezhetjük, hiszen az előbbihez, az egy idejű élő kommunikációhoz ez elengedhetetlen, főképp, ha a tanuló és tanára nem egy helyen tartózkodik.

2011. február 3., csütörtök

Információs és kommunikációs technológiák - IKT

A magyar szakirodalomban alkalmazott kifejezés és rövidítés tulajdonképpen az angol information and communication technologies (röviden ICT) magyar fordítása. A kifejezés alatt nem csak azokat az új technikai eszközöket érthetjük, melyek, melyek az információszerzés/közvetítés és kommunikáció eszközei lettek, hanem mindazokat a technológiákat is, melyek az új eszközökre alapozva a kommunikáció területén megjelentek. Kezdetben a számítógépek, mára a különböző mobil eszközök tekinthetők a kommunikáció alapjának, ugyanakkor beláthatjuk, hogy forradalmi változást nem maguk a gépek, hanem a rajtuk keresztül elérhető csatorna, az internet hozta.
Az új technológiák megjelenése az élet minden területén változásokat eredményez, bár esetenként a kezdeti lelkesedés hamar hamvába hal. A világháló szerepe a mai társadalomban azonban elvitathatatlan. Ilyen értelemben az új technika és az új technikára épülő új módszerek alkalmazása sarkalatos kérdése kell legyen az oktatásnak is. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az oktatási rendszer viszonylag lassan tud reagálni az új társadalmi jelenségekre, ezzel szemben a technika és az internet világa rohamosan fejlődik, sőt változik.
Véleményem szerint az oktatás reformját nem a közoktatásban, hanem a pedagógusképzésben kell megkezdeni, mert amíg a jövő pedagógusai nem készültek fel az új lehetőségek alkalmazására, addig a jövő generációt sem tudják felkészíteni arra.
Néhány gondolat ezzel kapcsolatban a szakirodalomból:
 A pedagógustársadalom az elmúlt évtizedek során több új technikai eszköz megjelenését, olykor kampányszerű terjedését érte meg, amelyek mindegyikétől – tévesen – az oktatás megújulását várták. (Gondoljunk az írásvetítő, a nyelvi laborok, a programozott oktatás, majd a video és a számítógép esetenkénti „fetisizálására”.) - írja ezt a témával kapcsolatban Kőrösné Mikis Mária. Míg egyesek erősen szkeptikusak, mások azt a meggyőződésüket fejtegetik, miszerint az IKT jóval több lehetőséget kínál mint a korábban divatossá vált eszközök. A szerző így folytatja: Az új eszköz régi sémába való illesztése nem innováció, mint ahogy egy-egy módszer, részötlet bevezetése sem.[1] Ezzel rávilágít a félreértések és szkepticizmus okára. Nem pusztán mint új eszközt kell szemlélnünk, hanem mint az oktatás koncepcióját gyökeresen megváltoztató módszer lehetőségét. Ezt a gondolatmenetet vezeti tovább a következő idézet, mely rávilágít, hogy nem a számítógép, mint eszköz, hanem a segítségével megvalósítható hálózati technológia képezi a pedagógia reformjának alapjait: A számítógép a maga ötvenéves története alatt hozott néhány változást az emberiség életében, de nem alapvetőeket. Most úgy látszik, a Hálózat teljesen újraírja a művelődés egész világát. A 21. század diákjai máshonnan szerzik meg tudásukat, és más tudást szereznek meg, mint annak idején mi.[2]
Ez a folyamat a mai napig nem állt meg, sőt a felnövekvő generációkra egyre inkább jellemző. Mára nem csak olyan fogalmak jelentek meg, mint az e-learning, de a web 2.0 mintájára megjelent az e-learning 2.0 kifejezés is, bár a hazai szakirodalomban még nem találkoztam vele, és a virtuális tanulási környezet mellett feltűnt a személyes tanulási környezet kifejezés is. Azt is szem előtt kell tartani, hogy napjainkban egyre nagyobb szerepet kap a formális oktatás mellett vagy helyett az informális tanulás is.

[1] Kőrösiné Mikis Mária: Az innovatív pedagógiai gyakorlat definíciója. In: Új pedagógiai szemle 2000/11. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2000-11-in-Korosne-Innovativ
[2] Horváth Iván : Bölcsészet a bábeli könyvtárban. http://magyar-irodalom.elte.hu/babel/2300.htm

2011. január 12., szerda

mi az az internetgeneráció?

Személyes bevezető

Szüleim még emlékeznek azokra az időkre, amikor még nem volt televízió. Gyerekkori emlékként mesélnek arról, amikor az első TV készülékek megjelentek. Születésemkor már szinte minden háztartásban megtalálható volt, bár halványan él emlékeimben, hogy bizonyos napokon, napszakokban műsorszünet volt a 2 hazai televíziócsatorna mindegyikén. Általános iskolába jártam, mikor először láttam Commodore számítógépet közelről. Középiskolás, mikor szüleim megszántak és vettek egy személyi számítógépet, mert félő volt, hogy megbukom számítástechnikából. Az első e-mail fiókom főiskolás koromban nyitottam. Programoztam basic és pascal nyelven, használtam a DOS operációs rendszert. Mára a számítógép a munkaeszközöm, az internet napi használója vagyok, könyvtári informatikát oktatok, honlapot szerkesztek, e-mailben és chaten kommunikálok. Eddigi életem során magam is tanúja voltam a technikai eszközök rohamos fejlődésének és elterjedésének, mely a hétköznapi élettől kezdve a munkáig minden területen változást hozott.
Ezek a technikai újítások nem csak az egyén, hanem a társadalom életében is mérföldkőnek bizonyulnak sok esetben, bár megjelenésükkor ezt még nem tudhatjuk biztosan. Meggyőződésem, hogy azok a változások melyek a mindennapi életet, a munkaerő világát megváltoztatják, az oktatásra is hatást kell gyakoroljanak. Ezért is vizsgáltam meg alaposabban, milyen jelentősebb generációs változások mentek végbe az elmúlt évtizedekben.

Történeti előzmények

A felnövekvő generációk jellemzőit, a generációs váltásokat, azok kiváló okait és következményeit jól tükrözi az Angol-Amerikai történelem generációs váltásairól készült kronológia.

Lássuk az egymást követő generációkat, melyek között láthatóan vannak átfedések. Természetesen nem lehet meghatározni pontosan mettől meddig tartanak, és nyilvánvaló, hogy hazánk tekintetében az egyes generációk megjelenése későbbre tehető.


Boom (1943-1960)

A II. világháború után az Egyesült Államokban (illetve Kanadában és Ausztráliában) az addigi legnagyobb demográfiai hullám (baby boom) volt megfigyelhető. A születések számának növekedésében a háború vége, illetve a gazdasági helyzet javulása játszott szerepet. A felnövekvő új generáció tagjainak száma elérte a lakosság közel 30%-át. Ennek a generációnak életét nem a gazdasági fejlődés határozta meg leginkább, hanem a televízió megjelenése és elterjedése.

A szakirodalomban különböző megközelítésben és különböző elnevezéssel jelölik az elmúlt 30 év felnövekvő generációit. Az 1980-as évek előtt születetteket X generációnak, a ’90-es évek előtt születetteket Y generációnak nevezik, a ’90-es évek gyermekeit pedig Y generációnak, ezzel is jelezve a rövid időn belül bekövetkezett de annál jelentősebb eltéréseket a korosztályok között.

Generation X (1961-1981) thirteenth, X generáció

30 évvel később hasonló jelenség játszódott le. Miután 1964 és 1976 között a születések száma visszaesett, 1977-1997-ig újabb demográfiai hullám következett. Az új generáció (főként az 1977-ben vagy azután születettek) tanúja volt a személyi számítógép, a videojátékok majd a z internet megjelenésének és rohamos elterjedésének. Életét egy új média határozza meg, az Internet. Ezért nevezik őket Internet generációnak is.[1] Az US Census Bureau (az Egyesült államok Népszámlálási Hivatala), mint a legmagasabban képzett generációt tartja számon.


Generation Y (1982-199?) (The Net Generation, Millennials, Echo Boomers, iGeneration, Y generáció)

Az X generációt követő nemzedék. Az elnevezés első felbukkanásakor úgy definiálták, mint az 1974-1980 között születetteket. Az eredetileg meghatározott időintervallumot hamarosan bővíteni kellett, így mára a generáció egészen a 2001-ben születettekig került kiterjesztésre. A nemzedéket úgy írják le, mint akik életük 1/3-át az elektronikus média mohó felhasználóiként élték/élik meg. A nemzedéket kutatók más-más elnevezéssel, más-más korszakokat különítenek el egymástól, a vizsgált jellemzők változásainak függvényében.

Millenial (1982-200?)[2]

Az 1982-2000 között születetteket a szakirodalom „millenials”-nak (az új évezred gyermekeinek) nevez. Ők lesznek úgymond az úttörői az új technológiának, mivel elsőként és leggyakrabban alkalmazzák azt. A technikai fejlődés a generációk közötti egyre nagyobb különbségekhez és egyre gyorsabb generációs változásokhoz vezet. Ennek köszönhető, hogy még nem meghatározható, pontosan mikor is ér(t) véget az egyik, máris újabb és újabb elnevezésekkel és meghatározásokkal találkozhatunk, melyek a közelmúltban született és felnövekvő generációkat jellemzi.

Net. generation[3] Net Generáció

A generáció jellemzőit kutatók vizsgálódásukat a felsőoktatásra kiterjesztve a következő megállapításokat tették: a Net Generáció felsőoktatásban tanuló rétegében a technika használata jóval magasabb mint más generációk esetében. A számítógép és mobiltelefon használat 90 % feletti, valamint több mint 50 %-uk rendelkezik valamilyen MP3 lejátszóval. A kutatás részletesebb eredményei közül néhány:
·  a tanulók 76%-a használ valamilyen azonnali üzenetküldő rendszert
·  egy tipikus IM felhasználó heti 35 órában bejelentkezett állapotban van
·  az IM felhasználók 80 percet csetelnek naponta
A felhasználók többsége párhozamosan használja az IM szoftvereket, akár a tanulmányaik közben is. A vizsgált hallgatók több mint fele regisztrált valamilyen közösségi portálon. Kb. ¼-üjk saját bloggal rendelkezik, míg kb ½-ük rendszeres blog olvasó. Feltételezésem (és személyes tapasztalatom) szerint ezek az arányok mára jelentősen növekedtek.
           
Generation Z (1991-) (internet generation, digital natives, Generation @, Generation C[4],  Z generáció)

Pontos meghatározása még nem született meg. A különböző meghatározások figyelembevételével a következő állapítható meg róluk: A technikailag fejlettebb nyugati államokban 1991-2001 között vagy később született gyermekek, tehát az általános iskolás, vagy az általános iskolából a közelmúltban kikerült korosztály. Ők az Y generációt követő generáció, az őket megelőző X generáció gyermekei. Az első generáció, mely a digitális világba született.[5] Születésük ugyanis egybeesik a world wide web születésével, vagy követi azt. Ezért életük szorosan kötődik olyan technikai eszközök használatához, mint a DVD-k, a világháló, IM és szöveges üzenetküldés, mobiltelefonok. Innen ered a generáció egy másik elnevezése: digitális ’őslakosok’. Míg az előző generáció az új technológiák úttörőinek számított, addig ez a generáció már bele született egy újfajta világba, így a közelmúltban megjelent technikai eszközöket úgy tudják használni, ahogy azt semelyik másik generáció sem. A virtuális világgal sokkal fiatalabb korban és sokkal intenzívebb kapcsolatban kerülnek. Míg a szüleik a tanítási segédletként és a gyerekek szórakoztatása céljára használták, addig a  gyermekek számára egy meglehetősen ösztönző, bár személyközi kapcsolatok terén szegényesebb környezetet jelent, mint az önkifejezés eszközét és másodlagos, interaktív tanulási környezetet használják.[6]
 
Google generáció (1993-)

Egy újabb elnevezéssel is találkozhatunk, mely az 1993 után született fiatalokat foglalja magában, azon fiatalok csoportját akiknek minimális vagy semmilyen emlékük nincs az internet előtti világról.[7]
 
Egyértelmű, hogy az újabb és újabb generációk gyermekei egy új korba születnek, ahol olyan technikai eszközök, szoftverek jelennek meg, melyekkel elődeik csak újdonságként ismerkedtek, az ő elődeik pedig még nem is hallottak róla. A viszonyuk is más ennek megfelelően. Azok, akik már kora gyermekkoruktól találkoztak ezekkel az újdonságokkal, könnyedén megtanulják ezek használatát és teljesen természetes is számukra. Akik már idősebb korban találkoznak velük, sokkal nehezebben fogják megtanulni alkalmazásukat és jobban is idegenkednek tőle. Ennek oka a ragaszkodás az általuk megszokott, jól bevált eszközökhöz. A pedagógus szemszögéből nézve ez komoly kihívást jelenthet, hiszen a felnövekvő új generáció számára sokkal természetesebb lesz az új technikai vívmányok alkalmazása, mint az őt oktató nevelő pedagógus számára. Elképzelhető, hogy bár soha nem tanulták, a szó szoros értelmében, mégis többet tudnak róla.


[1] Tapscott, Don: Digitális gyermekkor. Budapest :  Kossuth – Informatikai Érdekegyeztető Fórum, 2001. p. 12.
[2] A fogalom megalkotói William Strauss és  Neil Howe azzal a célzattal használták ezt az elnevezést az Y generáció helyett, hogy hangsúlyozzák, az általuk meghatározott nemzedék jellemzői és az őket megelőző X generáció jellemzői között nem vonható párhuzam. William Strauss and Neil Howe Generations: The History of America's Future, 1584 to 2069:Perennial; Reprint edition (September 1, 1992) http://en.wikipedia.org/wiki/Generation_Y
[3] A generáció jellegzetességeit vizsgálta és meghatározta: Junco, Reynol and Mastrodicasa, Jeanna M. " Connecting to the Net.Generation: What higher education professionals need to know about today's students" (2007) http://en.wikipedia.org/wiki/Generation_Y
[4] C mint click, connect, connected http://en.wikipedia.org/wiki/Generation_Z
[7] The Google generation: the information behaviour of the researcher of the future. Ian Rowlands, et al. Aslib Proceedings: New Information Perspectives. Vol. 60 No. 4. (2008). p. 290-310.
DOI 10.1108/00012530810887953 http://leeds1.emeraldinsight.com_Insight_ViewContentServlet_Filename=_published_emeraldfulltextarticle_pdf_2760600401 

2010. december 20., hétfő

kutatás - régen és most

Előző bejegyzésem bejegyzésként csak az elmúlt héten került fel a blogra de valójában évekkel ezelőtt született. Erre hivatkozva próbálom meg levezetni, mi az amivel manapság foglalkozom. Könyvtárosként érdeklődésem középpontjában mindig is az olvasás állt. Elsősorban az érdekelt, hogy könyvtárosként milyen lehetőségeim vannak az olvasás népszerűsítése területén, illetve a könyvtárnak milyen szerepe lehet az oktatás/nevelés, konkrétabban az olvasóvá nevelés területén. Az általam vizsgált terület máris kitekint a hagyományos könyvtári ismeretkörből.
1. lépcső: könyvtár - olvasás
A könyvtárak tevékenységére gondolva a laikus számára is az első dolog ami eszébe jut, a könyvek, a könyv pedig ebben az esetben (szép)irodalmat jelent, az irodalom pedig olvasást. Ugyanakkor a szűkebb értelemben vett könyvtári ismeretek sem az irodalommal, sem az olvasással nem foglalkoznak, bár kezdetben magam is azt gondoltam, hogy a szépirodalomról (is) többet fogok megtudni. Az olvasás mint határterület szerepel, három fő megközelítésben. Az olvasás pszichológiája, szociológiája és pedagógiája a három fő témakör. Ezzel máris kitekintünk több a könyvtártól teljesen idegennek mondható területre.
2. lépcső: olvasás - pedagógia
Könyvtári tevékenységem során soha nem tudtam szó nélkül elmenni egy fontos, ugyanakkor esetenként kényes kérdés mellett. Tanulmányaim során azt hallottam, hogy magának az irodalomnak és rajta keresztül az olvasásnak nevelő funkciója is van/lehet. Személyes tapasztalataimból kiindulva pedig azt láttam, hogy a könyvtáros személye is, mint nevelő jelenhet meg a tanulás, ismeretszerzés, művelődés tekintetében. Ez a nevelő tevékenység pedig egyértelműen túl mutat az olvasóvá nevelés kérdéskörén.
3. lépcső: könyvtárpedagógia
Az előző két lépcsőt kissé összeolvasztva egyértelműen megállapítható, hogy a könyvtáros pedagógiai tevékenysége leginkább az iskolai könyvtárban teljesedhet ki, ami ebben az esetben az olvasóvá nevelés mellett a könyvtárhasználat tanítását is jelenti. így jutottam el az iskolai könyvtárak kérdésköréhez, ezen belül pedig a könyvtárpedagógiához. Itt kicsit megállapodtam, de aztán új szelek jöttek...
4. lépcső: könyvtár - internet
A számítógépek és főleg az internet megjelenése a könyvtári munkában is jelentős változásokat eredményezett. A könyvtár és az olvasás kapcsán felmerült kérdés, hogy vajon szükség lesz e a jövőben könyvekre és könyvtárra a mai napig vitákra ad okot. Az egyértelművé vált és a könyvtárak erre reagáltak is, hogy nyitni kell az internet adta lehetőségek felé és a könyvtárnak át kell lépni az addigi kötött gyűjtemények határain.
5. lépcső: internet - pedagógia
A könyvtári tapasztalatok vezettek el ahhoz a gondolathoz, hogy nem csak a könyvtár berkein belül, de azon túl is, főként az oktatás-nevelés területén is érdemes vizsgálni az internet adta lehetőségeket. Sőt, szükségessé vált az előre tekintés, hiszen már nem elegendő a korábban összegyűjtött, papírra vetett ismeretek közvetítése, ahogy a könyvtárban, úgy az iskolában sem. Valami olyan új, korábban ismeretlen feladatokra kell felkészíteni a jövő generációját, amit még mi magunk sem feltétlen ismerünk. Innentől kezdve a könyvtári kérdésektől egyre inkább eltávolodtam. Olyan új fogalmakkal ismerkedtem, mint internet generáció, IKT (információs és kommunikációs technológiák), e-learning és társaik. Ezt a témakört próbáltam körül járni több oldalról is. Ezt a következőkben részletesebben is kifejtem.

2010. december 17., péntek

Internet olvasók

Az olvasási szokásokat az 1900-as évek elejétől vizsgálják Magyarországon. Vizsgálják az olvasásra fordított időt, az olvasás indítékait, az olvasmányok és az olvasók típusait. Az internet olvasóinak vizsgálatára és kategorizálására elsőként a Magyar Művelődési Intézet és a MTA Sziciológiai Intézete vállalkozott. Megvizsgálták az Internet használóinak összetételét, használati szokásaikat. Ez alapján megfogalmazták mit nevezhetünk internetes olvasásnak. Megállapításuk szerint a következő tevékenységek tartoznak az internetes olvaás kategóriájába: hírek olvasása, tanuláshoz, munkához szakirodalom, információ keresése, hobbival kapcsolatos tájékozódás, kultúrával, művészetekkel kapcsolatos információkeresés, utazással kapcsolatos információk keresése, tájékozódás filmekről, sportról, autókról, sztárokról vagy az egészségügyről. Nem sorolták az internetes olvasás körébe az internetes vásárlást, játékot, chat-et, e-mailezést, zenei és egyéb file-ok letöltését és egyéb interaktív tevékenységeket. Ebből arra is következtethetünk, hogy az internetes olvasó is olvasó. Attól sem kell félnünk, hogy az internetes olvasmányok kiszorítják a hagyományos forrásokat. Az internet olvasói hagyományos értelemben véve is olvasók. Könyvet és újságot is ők olvasnak a leggyakrabban. forrás: Olvasási szokások. Budapest : MMI - MTA Szociológiai intézet, 2005

Internet readers

the habits of reading are researched from the early twentieth century in Hungary. Theese studies are to know the time what people have to read, the motivation of reading and the types of readings and readers. The first examination of the internet readers was made by the Hungarian Institute of Culture and Hungarian Academy of Sciences - Institute of Sociology. They studied the composition of internet readers, theirs habits of use. According to this, they tried to say what is internet reading. They find that internet reading is: reading news, search information and publications for work and studies, search information about hobbies, retrieving information about culture, arts, travelling, film, sports, cars, stars or about health. They said it is not internet reading: e-commerce, chat, e-mails, internet games, file downloads or other interactive activities. The conclusion is that the internet reader is a reader too. And do not be afraid. They will not change traditional sources to e-sources. They are readers in the traditional meaning of reader. They are likely to read books and newspapers as the internet. source: Olvasási szokások. Budapest : MMI - MTA Szociológiai intézet, 2005