az e-learning-ről

Az e-learning előzményének tekinthetjük a távoktatást, melynek létrejöttét a tömegoktatás és az oktatás költségeinek csökkentése indokolta. Kezdeti formájának tekinthető a számítógéppel segített tanulás, mely során az oktatóanyagot valamilyen digitális adathordozón rögzítik és juttatják el a tanulóhoz. A tanárnak és tanulónak semmilyen kapcsolata nincs egymással, ilyenformán ez az oktatásnak statikus, szervezetlen formáját jelenti. A következő lépést az internet vagy web alapú tanulás  jelenti, mely egyrészt a számítógéppel segített tanulás szervezett formáját jelenti, másrészt a hagyományos értelemben vett távoktatás elektronikus formájának tekinthető, bár a tanuló továbbra sem kerül kontaktusba az oktatóval. Mai értelemben véve az e-learning a hagyományos távoktatás, vala mint a számítógéppel illetve internettel támogatott tanulás ötvözését jelenti.


Fontos hangsúlyozni, ami az elnevezésekből is egyértelműen látszik, a hangsúly az oktatásról a tanulásra, az oktatóról a tanulóra helyeződik át. A tanulási folyamatban egyre nagyobb önállóságot kap a tanuló. Az önállósággal a tanuló nagyobb felelőssége is együtt jár, illetve sokkal nagyobb aktivitást feltételez ez a tevékenység. A tanulói önállóság és aktivitás pedig előrevetít még valamit. A hagyományos, formális oktatás mellett egyre nagyobb szerepet kap az informális tanulás is. De erről később.

Az e-learning tevékenységek megközelítésének egy módja a tanuló és a tanár közötti tér- és időbeli kapcsolatok milyensége:

Szinkron e-learning:

Ugyanott, ugyanakkor

• Tanulók és tanár térben és időben egy helyen. A hagyományos, jelenléti oktatáshoz nagyban hasonlító megoldás során az oktatás helyszíne továbbra is a tanterem, csak a tanulás eszközei (és szerencsés esetben módszerei) különböznek. Elméletben minden elektronikus eszköz segítségével lebonyolított, vagy a számítógéptermekben tartott órát tekinthetnénk ilyen megoldásnak, de önagában az eszközök jelenléte és órai alkalmazása még nem tekinthető e-learningnek.

Ugyanakkor

• Tanulók térben és időben egy helyen, tanár egy időben de nem azonos térben van jelen. Az elektronikus tanítás egyik megvalósítási lehetősége lehet, hogy a tanár személyesen ugyan nem tud jelen lenni, de valamilyen közvetítő eszköz segítségével mégis ő tartja az órát. Természetesen nem elegendő az oktató képét, hangját közvetíteni, a tanulói visszajelzés lehetőségét is biztosítani kell. Adott helyzetekben helyettesítheti a hagyományos vagy az elektronikus oktatást, de kizárólagos alkalmazását nem tartom célravezetőnek.

Ugyanakkor, Máshol

• Tanulók és tanár egy időben, de térben különböző helyen vannak jelen. Ez a megoldás már jelentősen eltér az oktatásról kialakított képünktől. A tanulók és a tanár egymástól tulajdonképpen bármilyen fizikai távolságban lehetnek, legyen ez az iskola, vagy éppen az otthonuk. Közöttük a kapcsolatot valamilyen közös elektronikus felület biztosítja, mely lehetőséget biztosít akár az egyéni akár a csoportos munkára, a tanári utasítások, vélemények értékelések közvetítésére és a tanulók visszajelzésére egyaránt. Ezt a közeget nevezik virtuális tanteremnek, a képzési formát pedig élő e-learningnek.

Aszinkron e-learning:

Máshol, Máskor

A tanulók és a tanár időben és térben egyaránt egymástól függetlenül végzik tevékenységüket. A kapcsolattartást, feladatmegoldást, értékelést és a tanulók reakcióit egy elektronikus közeg biztosítja, így annak ellenére, hogy egymással talán soha nem találkoznak, akár folyamatos, napi kapcsolatban lehetnek. Az oktató követheti a tanulók tevékenységét, folyamatában értékelheti, javasolhat módosításokat, adhat újabb feladatokat, a tanuló pedig bármikor fordulhat akár társaihoz akár oktatójához, még ha nem is kaphat azonnali választ kérdésére.

Az e-learninget kevésbé ismerők a fogalom hallatán elsősorban annak aszinkron formájára asszociálnak. Tény, hogy ez a megvalósítás különbözik a leginkább a hagyományosnak tekintett oktatástól, így ezt éri a legtöbb kritika is, a tanár-diák, diák-diák kapcsolatok kialakulásának hiánya miatt, mely az oktatásnak egy fontos és eredményességét leginkább befolyásoló tényezője. Nyilvánvalóan ilyen megjelenési formával is találkozhatunk, a valóságban legtöbbször a szinkron és aszinkron e-learning vegyes megvalósításával találkozhatunk. Ez azt jelenti, hogy a tanulók a képzési idő nagyobb részében önállóan, térben és részben időben is egymástól függetlenül, de folyamatos felügyelet mellett tevékenykednek, de időről időre személyesen is találkoznak csoporttársaikkal és oktatóikkal is. Természetesen a személyes találkozások kisebb aránya szintén csökkentheti a személyes kapcsolatok kialakításának az eredményességét. Hasonló hatással lehet a tanulás eredményességére is, mivel a tanulók a rendszeresség és a személyes felügyelet hiánya miatt hajlamosak elhanyagolni tanulmányaikat. Én mindenesetre azt gondolom, a tananyag kisebb egységeihez adott feladatok, ellenőrző kérdések, melyek a továbbhaladás feltételei lesznek, biztosíthatják a tanulók folyamatos tevékenységét. És valljuk be őszintén, hallgatóink többsége a jelenlegi oktatási környezetben is leginkább a vizsgaidőszakban koncentrál tanulmányaira.

Az e-learning szinkron formáit online, míg aszinkron formáit offline e-learningnek is nevezhetjük, hiszen az előbbihez, az egy idejű élő kommunikációhoz ez elengedhetetlen, főképp, ha a tanuló és tanára nem egy helyen tartózkodik.