Az új technológiák megjelenése az élet minden területén változásokat eredményez, bár esetenként a kezdeti lelkesedés hamar hamvába hal. A világháló szerepe a mai társadalomban azonban elvitathatatlan. Ilyen értelemben az új technika és az új technikára épülő új módszerek alkalmazása sarkalatos kérdése kell legyen az oktatásnak is. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az oktatási rendszer viszonylag lassan tud reagálni az új társadalmi jelenségekre, ezzel szemben a technika és az internet világa rohamosan fejlődik, sőt változik.
Véleményem szerint az oktatás reformját nem a közoktatásban, hanem a pedagógusképzésben kell megkezdeni, mert amíg a jövő pedagógusai nem készültek fel az új lehetőségek alkalmazására, addig a jövő generációt sem tudják felkészíteni arra.
Néhány gondolat ezzel kapcsolatban a szakirodalomból:
A pedagógustársadalom az elmúlt évtizedek során több új technikai eszköz megjelenését, olykor kampányszerű terjedését érte meg, amelyek mindegyikétől – tévesen – az oktatás megújulását várták. (Gondoljunk az írásvetítő, a nyelvi laborok, a programozott oktatás, majd a video és a számítógép esetenkénti „fetisizálására”.) - írja ezt a témával kapcsolatban Kőrösné Mikis Mária. Míg egyesek erősen szkeptikusak, mások azt a meggyőződésüket fejtegetik, miszerint az IKT jóval több lehetőséget kínál mint a korábban divatossá vált eszközök. A szerző így folytatja: Az új eszköz régi sémába való illesztése nem innováció, mint ahogy egy-egy módszer, részötlet bevezetése sem.[1] Ezzel rávilágít a félreértések és szkepticizmus okára. Nem pusztán mint új eszközt kell szemlélnünk, hanem mint az oktatás koncepcióját gyökeresen megváltoztató módszer lehetőségét. Ezt a gondolatmenetet vezeti tovább a következő idézet, mely rávilágít, hogy nem a számítógép, mint eszköz, hanem a segítségével megvalósítható hálózati technológia képezi a pedagógia reformjának alapjait: A számítógép a maga ötvenéves története alatt hozott néhány változást az emberiség életében, de nem alapvetőeket. Most úgy látszik, a Hálózat teljesen újraírja a művelődés egész világát. A 21. század diákjai máshonnan szerzik meg tudásukat, és más tudást szereznek meg, mint annak idején mi.[2]
Ez a folyamat a mai napig nem állt meg, sőt a felnövekvő generációkra egyre inkább jellemző. Mára nem csak olyan fogalmak jelentek meg, mint az e-learning, de a web 2.0 mintájára megjelent az e-learning 2.0 kifejezés is, bár a hazai szakirodalomban még nem találkoztam vele, és a virtuális tanulási környezet mellett feltűnt a személyes tanulási környezet kifejezés is. Azt is szem előtt kell tartani, hogy napjainkban egyre nagyobb szerepet kap a formális oktatás mellett vagy helyett az informális tanulás is.
[1] Kőrösiné Mikis Mária: Az innovatív pedagógiai gyakorlat definíciója. In: Új pedagógiai szemle 2000/11. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2000-11-in-Korosne-Innovativ
[2] Horváth Iván : Bölcsészet a bábeli könyvtárban. http://magyar-irodalom.elte.hu/babel/2300.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése